» TANKCSAPDA.COM / Kritikák / CONNEKTOR 567 - RockinforM

CONNEKTOR 567 - RockinforM

A lemezen csupa egyszavas számcím szerepel – pontosan tizenhárom – de ezt az albumot nem szabad és nem is lehet egy szóval elintézni. Ugyanis Lukácsék legújabb alkotása megérdemli, hogy rendesen, odafigyelve meghallgassuk. Az elsőszámú kedvenc hazai rockzenekar lemezének megjelenését érezhetően hatalmas várakozás előzte meg. Azonban a fiúkra nehezedő nyomás egyáltalán nem érződik a lemezen, sőt! Egy teljesen friss, néhol új irányokba elkalandozó zene hallható a lemezen. No, nem kell megijedni, a Connektor egy ízig vérig Tankcsapda lemez, annak minden erényével és hibájával. Tehát a bravúros szövegek a már jól ismert, és senki máséval össze nem téveszthető „Lukács” stílusban íródtak. Biztos, hogy a fél ország hamarosan ezeket üvölti majd – a régiek mellett – a koncerteken. Az újdonságok a zenében fedezhetőek fel. A második – Bárány c. – szám alapriffje zseniális, azonnal megragadja a hallgatót és el sem ereszti többé. S nem is törik meg a mindent elsöprő lendület egészen a Múlikig. Itt egy remek lassú bevezetővel indítanak a fiúk, és Lukács olyan fülbemászó témát énekel, hogy miután bejön a „dögös” rész, a hallgató szinte remegve várja, hogy megint jöjjön a lassú téma. Csúcspont. Majd idegen környezetbe kerül a hithű rocker hallgató – Diszkó; legtöbbünk csak ittas állapotban jár ilyen helyekre – ezután a Forrás hat ránk józanítólag. És jön a nagy geg, a Boka! Mind a szöveg, mind az ének (?) parádés, fetrengés ez a szám. Aztán elég az újításokból, vissza a gyökerekhez, ős-Tankcsapda stílusú punkzene, (dél)amerikás, happy mondanivaló. Felsorolhatnám az összes dalt, de ha minden ötletről írnék, akkor máris megszületne a következő Tankcsapda könyv. Az erények mellett – ahogy az elején említettem – vannak hibák is. Cseresznye sem tud kibújni a bőréből, tehát a szólókkal továbbra is gondok vannak, helyenként érezni, hogy csak azért jön, mert „az kell”. Lényeges játékelem az ún. „egy hang megragadásos szóló”! A másik negatívum, ami még mindig szembeötlő, az a hangzás. Annak ellenére, hogy „nem rossz”, koránt sem nevezhető jónak. Csak egy példát említenék: a dob hangszínei majdnem ugyanabban a frekvenciatartományban vannak, amiben a gitárok szólnak, ebből viszont adódik, hogy a gityó helyenként szinte teljesen „lefedi”’ a dobot. Magyarul: nem nagyon hallani Buzsik játékát. Mindent egybevetve azonban megnyugodhat mindenki. A rajongók végre hallgathatják az új dalokat, a zenekar pedig biztos lehet benne, hogy a pályája még mindig felfelé ível - kövezzetek meg ha nem így van, és ezzel az anyaggal indul el lefelé a Tankcsapda -, ugyanis tisztán látszik, hogy megvan bennük a képesség a folyamatos megújulásra.