» TANKCSAPDA.COM / Kritikák / CONNEKTOR 567 - Wanted

CONNEKTOR 567 - Wanted

A lemezcím meglehetősen blőd poén, szegény borító ronda, de ezzel ki lehet békülni, a bajok beljebb teljesednek. A szaksajtó merésznek és kísérletezőnek tartja az albumot, de a szaksajtó már csak ilyen, barátságos, igaza van, a Tankcsapda szimpatikus zenekar, általában. És nagyon népszerű. A szaksajtónak ilyenformán nem feladata észrevenni egy zenekar kiüresedését. Lukács László, aki ezt a triót mindig el tudta kormányozni a ciki felől, aki tudott őszinte és kőkemény lenni akkor is, amikor; aki itt hitel volt és erő – most mellényúlt. És nem egyszer. Ezen a lemezen csak egy-két pillanatra tud pontos lenni, tárgyszerű. Lukács azokban a témákban volt a legnagyobb, legeredetibb, legszellemesebb ( csajokban, fűben, berugásban, kocsmai helyzetekben), amikről a műfaj vitézei általában csak idétlen közhelyeket bírnak összehordani. Ezzel szemben itt nekem moralizálni kezd, lirizálni, gyöngén, illetve jobban, mint a többi metalista, talán, de ez így is kevés. Tőle kevés. Ha meg is csillan valami a Disco első négy sorában, vagy a Bokában, a Kicsikétben, a Sztyuárdeszben satöbbi, akkor is elveszik mindig. Olykor értelmetlenségben, gyakrabban abban az igen szürke és közhelyes metálzenében, színtelen hangzásban, amit sikerült összehozni erre az albumra. Bekeményítés jelszóval lett rárakva kicsit iparista, zajos hangzás a lemezre, simára koptatott metálfogás, kiölte a Tankcsapda rock and rolljából az ízeket, a színeket. Hiába reménykedem az utolsó percig, hogy lesz egy szám, ami majd elsodor, egy igazi punk 'n'roll, egy magyar Motörhead, egy Méreg, egy Rock 'n' roll rigója - semmi. Hogy miért akart szabadulni a Tankcsapda a motörheadségtől, meg nem értem. Így csőd. Nem szeretem ezt a lemezt. Nagy kár.