» TANKCSAPDA.COM / Kritikák / ÉLNI VAGY ÉGNI - Wan2 Magazin

ÉLNI VAGY ÉGNI - Wan2 Magazin

A Tankcsapda a kvalitásos és magabiztos Agyarország után némi korrekcióra szánta el magát. A szügségesnél nem többre. Megerősítették a gitár soundot, amely most úgy hasít, mint előtte soha, őrületessé és végre pregnánssá tették a dobokat, viszont érintetlenül hagyták azt ami semmi változást nem kíván: Lukács hangját, szövegeit, előadói attitűdjét. Az Élni vagy égni a rendelkezésre álló háromnegyed óra alatt eljut az egyetlen lehetséges megfejtésig – élni és égni hagyni – a tételek pedig sorra veszik egy öntudatos, karrierje csúcsán lévő, szilárd belső rendre épülő rockzenekar, mindenki számára használható téziseit. A szappanoperák, berugások, a pénzért, de legalább érdekből végrehajtott kúrások ideális terepén, az immáron egyetlen „m” – mel megtoldott, szép és szeretni való Magyarországon vagyunk, ahol az adáson kívül csak a vétel zavarosabb. Nincsenek felülfogalmazott és túlstilizált versek, mert Lukács nem költő, hanem egyszerű elmondó, aki ráadásul rendelkezik a popközegben munkálkodók ritka képességével – szlogenszerűen, mégis értelmesen közli a gondolatait. A modern zenei interpretációkhoz annyi hang szügséges amelyeket dobbal, basszusgitárral, gitárral és énekkel elő lehet adni. A döglött és konvencionális effetek helyett fülrepesztő hangokból kell állnia az előadásnak, és a szájadból előzuhanó goromba megjegyzések miatt csak akkor nem kell kiírni a borítóra, hogy szókimondó szövegek, ha azok valóban a közbeszéd részei. Az Élni vagy égni tele van mozgósító, tombolásra késztető hangokkal, a húzása elképesztő, és jófejeskedések helyett meg van szórva Lukács négyütemű evangéliumának (játszál, nyerjél, szívjál, nyeljél) aktuális darabjaival. Ha önironizálni vagy gyónni kell, ott a Be vagyok rúgva, a vezeklést tessék elvégezni a Kísérlet számával, élvezni a Szextárggyal, képzelődni az Ébresztő fellel javallott, zaj és zűr csinálásához jó a Pogo. Senki nem menekül, ezt az életed úgy kapod ahogy kérted. A középtempósnál sokkal gyorsabb, a bugyborékoló öklendező punknál sokkal lassúbb albumon a szokásosnál sokkal jobb Tankcsapda minőséget akartad, ezt kapod, plussz már a középrészen az idei meghatódásodat. Az adjon az ég féle lágyan hullámzó, sokáig kitartó darabok egyik életképes kísérlete (Föld és ég) már az Agyarországon megjelent, de ez most egyenesen a nemzedéki rockhimnuszok gyűjteményébe ven írva, és oda is kerül. Felületesen vagy figyelmesen meg kell hallgatni, és még az is ígéretes, hogy ebből a lemezből bármikor elindulhat egy következő.